A Polyklub blogja

A csoport 2006 januárja óta működik, a múlt heti évadzáró beszélgetés körülbelül a hatvanadik volt a kéthetente sorra kerülő, egyenként két órás, este 7-től 9-ig tartó alkalmak sorában. Egy-egy este tíz körüli fiú és férfi szokott összeülni, 17 évestől 58 évesig, hogy megbeszéljék életük különleges, illetve hétköznapi történeteit. A csoport nyitott, bármikor lehet csatlakozni, eddig negyvenen próbálták ki, és profitáltak akár csak egyszeri részvételükből, vagy járnak a kezdetektől folyamatosan, hiszen sokaknak nem is információra van szükségük, inkább inspirációra: a férfiaknak nehezebb az őszinte beszélgetés, az erős, harcos férfi képe sokukat megakadályozza abban, hogy tisztába jöjjön saját érzelmeivel, illetve kifejezze azokat.

Halász Péter, a csoport vezetője elmondja: tíz nő és két férfi társaságában részt vett Hollandiában egy kétéves Spirituális Facilitátor tréningen, itt született meg benne a vágy, hogy férficsoportot indítson, mert fájt neki, hogy a férfiak alig vesznek részt lelki, spirituális témákkal foglakozó beszélgetéseken. Azonban ekkor még nem tudta, milyen legyen a formája. A 32. születésnapján aztán a barátoknak rendezett bulin felolvastak ezt-azt, verseket, kedvenc könyvekből részleteket; ekkor érkezett a megoldás. Az ötletet egyik kedvenc könyve, Mitch Albom: Keddi beszélgetések életről és halálról című műve adta, amelyben egy idős, beteg professzor -- Morrie -- és volt diákja beszélget az élet értelméről. A múlt heti „jubileumi” csoporton Péter újra felolvasta ugyanazt a részletet, amit a kezdetekkor.

Mivel a csoport nyitott, ezért dinamikája lassabb, és a nők hiánya is efelé hat. Sokan elképednek és felháborodnak, amikor megtudják, hogy nők nem csatlakozhatnak, azonban így másfajta intimitásra van mód, mint nők jelenlétében. A közeljövőben nem, de elképzelhető, hogy egyszer majd kinyílik a csoport a nők felé is, hiszen, mint Péter mondja, a változásnak, fejlődésnek nem áll ellen, és van olyan aspektusa a férfiségnek, amit csak a nő jelenlétében lehet feltárni. Ő maga is sokat fejlődött a Keddi Beszélgetések során, például korábban, ha sokat „agyalt”, megfájdult a feje – a férfiak hajlamosak túlintellektualizálni a kérdéseket --, ezért is akart főleg személyes történeteket mesélni a csoportokon. Mára már kinőtte ezt, sőt az sem zavarja, ha más ezen a szinten működik, toleránsabb lett.

A foglalkozásokon fontos szerepet játszik a zene – meditatív, rock, magyar vagy külföldi --, mindig van valaki, akit pont ez juttat el a megoldást nyújtó kreatív tudatállapotba.

A beszélgetések időtartama szigorúan két óra, így tervezhető a családtól, munkától való távollét, de vannak hosszabb összejövetelek is: ősszel izzasztókunyhóba ültek, negyedévente túráznak a Pilisben, és nyaranta egész hétvégés elvonulást tartanak. Az első ilyen alkalomra Vigándpetenden került sor, a téma a belső tűz tudatosítása és a saját félelmekkel való szembenézés volt, sőt a külső tűzzel is megbirkóztak: tűzön jártak. A Püspökszántlászlón rendezett második elvonulás fizikai és lelki gyakorlatai azzal foglalkoztak, mit jelent ma a harcosi lét, milyen sebek, fájdalmak érik ma a férfit, és hogyan lehet ezeket begyógyítani.

A tervek között szerepel a labirintus-építés is – a módszert Péter Dél-Afrikában tanulta. A labirintus közös bejárása terápiás hatású, harmonizálja a jobb és a bal agyféltekét, az általa kifejezett szimbólumok az életút különböző állomásait jelenítik meg.

A férfitémához ajánlott könyvek:

Richard Rohr: A férfi útja

Richard Rohr munkásságának egyik súlyponti témája a férfiak családban és társadalomban betöltött szerepének napjainkra világszerte kibontakozott válsága. A kötet e témában tartott előadás-sorozatát tartalmazza, amelyben a szerző a krízis okainak elemzése mellett útmutatást ad a hiteles, felszabadult férfimagatartáshoz, a férji, apai, nagyapai, családfői, vezetői szerep elsajátításához vezető spirituális út végigjárásához is. Mondanivalóját a keresztény szellemiség alapján állva fejti ki, és kritikusan elemzi a katolikus egyház néhány aktuális problémáját is.

David Deida: The Way of the Superior Man: A Spiritual Guide to Mastering the Challenges of Women, Work and Sexual Desire

Robert Johnson: He: Understanding Masculine Psychology

                       She: Understanding Feminine Psychology

 Robert Bly: Vasjankó – Könyv a férfiakról

„A világhírű amerikai költő a férfiak fájdalmas problémáira keres választ: amellett, hogy sok férfi nőiesen érzékeny lett, vajon miért nem merik vállalni a kockázatot, miért hiányzik világunkból a kemény, határozott férfijellem? És miért van az, hogy „az ipari forradalom kezdete óta egyre növekszik a bánat a férfiakban”? A szerző régi mesékben és mítoszokban – legfőképpen a „Vasjankó”-ban – találja meg a választ. A Grimm testvérek által lejegyzett, de valójában ősrégi mesét, valamint nagy mítoszkutatók és pszichológusok, például Mircea Eliade, Carl Gustav Jung és Marie-Louise von Franz gondolatait elemezve arra a következtetésre jut, hogy a mai férfiak életéből legfőképpen azok a beavatási rítusok hiányoznak, amelyek a régi társadalmakban a fiút férfivá érlelték. Bly ebben a költői szépségű könyvben az ezoterikus tudást éppúgy felhasználja, mint a XX. századi pszichológia eredményeit, saját élettapasztalatát éppúgy, mint a világirodalom nagyszerű alkotóinak gondolatait, s egy olyan, nyolclépcsős beavatási folyamatot mutat meg, amelynek során a férfi megismerheti jellemének ősi, kemény, határozott, „szőrös” – de nem kegyetlen vagy szadista – oldalát. E könyv gondolatai alapján Bly számtalan előadást és tréninget tartott, s nem kis mértékben az ő munkálkodása nyomán alakult ki s vált valóságos tömegmozgalommá a maszkulinizmus a kilencvenes évek Amerikájában. De könyvének, hangsúlyozza, nem az a célja, hogy a férfiakat szembefordítsa a nőkkel, sem pedig az, hogy visszatérítse őket ahhoz az uralkodó felfogáshoz, amely évszázadokon át a nők és a női értékek elnyomásához vezetett. Bly csak azt szeretné, ha modern világunkban sokkal több lenne az igazi férfi, aki képes kiállni igazáért, aki bánat és depresszió helyett örömet ad és kap a párkapcsolatokban, s aki fiait is be tudja avatni a férfilélek mélységeibe és a férfiélet valóságába.” (http://www.transzperszonalis.hu/olvasnivalo/konyvajanlo/bly_vasjanko)

Részletek Mitch Albom: Keddi beszélgetések életről és halálról című művéből:

„Öreg professzorom élete utolsó kurzusát otthonában tartotta meg, dolgozószobája ablakánál, ahonnan megfigyelhette egy kis hibiszkusz piros virágainak nyílását-hervadását. Heti egy alkalommal tanított, mindig kedden. Az órák reggeli után kezdődtek. A tantárgy az élet értelme volt. Forrása a tapasztalat. Osztályzás nem volt, csak szóbeli vizsga, minden héten. A vizsgákon kérdésekre kellett felelni, egyszersmind saját, egyéni kérdéseket megfogalmazni. Olykor-olykor gyakorlati feladatok elvégzésére is sor került, például meg kellett emelni a professzor fejét, és kényelmesre igazgatni alatta a párnát, vagy az orrára tenni a pápaszemet. Búcsúzóul arcon csókolni külön jó pontot jelentett. Tankönyvre nem volt szükség, bár a tantárgy számos témakört ölelt fel, ilyen volt többek közt a szeretet, a hivatás, a közösség, a család, az öregség, a megbocsátás és - végezetül - a halál. Az utolsó tanóra rövid volt, alig hangzott el néhány szó. A diplomaosztó ünnepély szerepét a temetés töltötte be. Noha záróvizsgát nem kellett tenni a tárgyból, a professzor számított arra, hogy a tanultak alapján hosszabb dolgozat készül. Íme, elkészült, ezennel kerül bemutatásra. Öreg professzorom élete utolsó kurzusán csak egyetlen hallgató vett részt. Én magam.”

„Szeressétek egymást, vagy pusztuljatok -- ismételte Morrie. -- Jó, ugye? És milyen igaz. Szeretet nélkül szárnyaszegett madarak vagyunk. Tegyük fel, hogy elváltam, vagy egyedül élek, vagy nincsenek gyerekeim. Mennyivel kegyetlenebb volna ez a betegség. Nem biztos, hogy képes volnék végigcsinálni. No persze, sokan eljönnének meglátogatni, barátok, társak, kollégák, de hát az nem ugyanaz, mintha van valakink, aki nem fog később magunkra hagyni. Egészen, de egészen más, ha van valaki, akiről tudjuk, hogy mindig rajtunk van a szeme, állandóan ügyel ránk. Mert a család jelentőségének a szereteten kívül nagyon fontos része az is, hogy az ember tudja, van valakije, aki vigyáz rá.”